A kedves olvasó most azt hiszi, hogy megint egy próféta majd arról szónokol, hogy a tenger sok gondja mellett figyeljen oda az étkezésére és kezdjen el edzeni. "Hol van Nekem arra időm"

Én nem vagyok próféta, csak egy gyarló ember, huszonhét éve edző aki edzett és megfigyelt másokat, és jelenleg is figyeli ötven éves önmagát. Nem akarok csodákról, varázsporokról és egyéb szélhámosságokról írni, egész egyszerűen azt mondom, hogy én sokat köszönhetek annak, hogy gyerekkorom óta sportolok, és odafigyelek, hogy mit lapátolok magamba.

Egyelőre leszögezem, hogy nem vagyok aszkéta, sőt, én is csak ember vagyok. Az emberi test minden pici részecskéje a mozgásra van berendezkedve. Közel száz éve mégis áttértünk az ülő életmódra. Beülünk az autóba, felülünk a buszra, a vendégségben helyet foglalunk, egész egyszerűen fáradtak vagyunk. Finomított, agyonfőzött, agyontartósított élelmiszereket eszünk és nyeljük a tablettákat. Nappal kávét iszunk, hogy fönn tudjunk maradni, ,,mert hát pörgünk". Este altatóval alszunk el, mert hát másnap megint pörögni kell. Régen őseink a nyeregből uralták Európát, jelenleg helyeket jelölnek ki, ahol mozoghatunk.

A málnaszörpöt piros ételszínezékkel színezik, hogy málna-színe legyen; gyermekkoromban az én kónyi nagymamám nem színezte a málnát, az olyan szép piros volt, hogy megfogta a poharat. A gyümölcsöt fáról ettük, reggeltől estig a Hanyt jártuk; a kónyi fiúk megmutatták az ehető növényeket, tüzet raktunk, sült krumplit sütöttünk, kútvizet ittunk, szutykosak és egészségesek voltunk. A nagymamám kemencében sütött kenyeret, egy hét múlva is friss volt. Egymással játszottunk, csónakáztunk a Tündér- tón, figyeltük a madarakat, meg a kolompoló csordát amikor este hazatért a legelőről. Talán ott szerettem meg a mozgást. A kónyi fiúkkal minden nap fociztunk. Én is focista akartam lenni, mint a legtöbb fiúgyerek. Tehetségem nem volt hozzá, de egy üres konzervdobozzal is jókat játszottunk.

Soha nem felejtem el, hetedikes koromban a Móra iskolába kerültem, Röck Samu tanár úr terelte a gyerekeket a reggeli sorakozón az udvaron. Már akkor feltűnő volt Samu bácsi erős egyénisége és sportos alkata, hatalmas bicepsze és eltökéltsége. Nem féltem megszólítani ,,Tanár bácsi, hogy lett ilyen erős?" ,,Sokat kell dolgozni kislegény" válaszolt Samu bácsi. Hát sokat is dolgoztatott minket, fantasztikus sportélet volt a Mórában egy fantasztikus ember vezetésével. Ha megengedi az olvasó, ebben a sorozatban hétről-hétre szeretnék tanácsokat adni, hogy ami rossz, azon hogyan változtassunk és ami jó, hogy tegyük még jobbá. Én például egész egyszerűen szeretném jól érezni magamat, és a hátralevő éveimet a legnagyobb egészségben leélni. Persze az nem azt jelenti, hogy sosem leszek beteg, de csökkentem az esélyét. Át lehet menni behunyott szemmel is az úttesten,nagy forgalomban, de ha kinyitjuk a szemünket nagyobb esélyünk van.

Nyissuk ki együtt a szemünket.

Tisztelettel,

Nagy Sándor
edző