A tavalyi nyár fülledt és meleg volt, persze voltak kiadós záporok is, de igazából a természet nem találta önmagát.

Talán még a kutya is többet ugatott, talán egész nyáron holdtölte volt. Szóval nagyon meleg volt. Egy eseményekkel teli nyári délután csengett a telefon, nevezzük a hölgyet Bettinek a vonal másik végén arról érdeklődött, hogy letudnám e őt fogyasztani, mert az önbizalma nincs éppen a mennyekben. Azt mondta már mindent megpróbált, evett keveset, evett sokat, vagy nem is evett és komolyabb eredményt nem mutatott a mérleg, amúgy egészséges és két kisfiú boldog anyukája. Valahogy kiment a formájából. Fekete és egyhangú zárt ruhákat hordott. Az első találkozáskor jó egy órát beszélgettünk. Elmondta, hogy régebben lány korában milyen jó alakja volt. Nem is érti, hogy most mitől hízott el ennyire. Fiatalon sportolt, kézilabdázott is. Aztán valahogy a gyermekek születése után nem tudott magára megfelelő figyelmet fordítani. Tegezzen nyugodtan Sándor – mondta Betti. Csak csináljon már velem valamit, mert strandra már négy éve nem járok, de lassan az utcára se szívesen megyek már ki. Bettit elküldtem orvoshoz ő zöld jelzést adott az edzésnek és megkezdtük az életmódváltást. Először az étrendjét állítottam át, persze óvatosan, fokozatosan. Száműztem a csokoládét, süteményeket és a „finom” libazsíros kenyér vacsoráját Bettinek. Reggelire gyümölcsöt evett, ebédre főzeléket párolt sovány hússal, uzsonnára zöldségsalátát  főtt tojással, vacsorára pedig joghurtot. Ez egy napi étrendje volt, de természetesen minden nap más volt. Húsokból a szárnyast és a halat részesítettük előnyben. Kenyérből a teljes kiőrlésű tönköly lisztből készültet. Tejtermékekből a sovány sajtokat és kefirt, joghurtot, sok zöldséget, gyümölcsöt lehetőleg nyersen. Olajba, zsírba sütve és rántva nem fogyaszthatott semmit. Fehér rizs helyett barna rizst ettünk. Cukros üdítők helyett ásványvizet ivott. Bevezettem nála a heti egy gyümölcsnapot, amit először nagyon nehezen viselt, de a későbbiekben már alig várta ezt napot. Edzés gyanánt először jó kiadós sétákat végzett. Majd Betti elkezdett biciklizni. Bettit mintha kicserélték volna folyton kereste az alkalmat a mozgásra. A két örökmozgó gyermeke nem győzött lépést tartani vele. Heti három alkalommal irányításom mellett edzett a fitnesz termemben. Ahogy a testsúlya csökkent egyre fontosabb volt feszesebbé tenni a testét. Erre a súlyzós edzés a legkiválóbb. A bemelegítést biciklivel kezdtük. Majd farizom gyakorlatok következtek: guggolás, kitörés és farizom gép. Aztán lábhajlításokat végeztünk, majd a vádli gyakorlatok következtek. Utána, mint a jó hadvezér a következő gyenge pontra Betti hasára fokuszáltam. Hasprések, felülések és lábemelések következtek. A hátizmait, a vállát, a karját és a mellizmokat egy-egy gyakorlattal tettem feszessé. Amikor befejeztük a súlyzós edzést, Betti elment kocogni. Az étrend és az edzés megtette a hatását, a dolgok jóra fordultak. Elindult valami, ami bizakodással töltötte el a fiatal asszonyt és még nagyobb erővel lendült bele a munkába. Egy idő után Betti már a talpára állt, és útmutatásaim alapján önállóan edz. Bár tartjuk a kapcsolatot – pár hete beszéltünk telefonon – egész messzire jutott az edzésben, az alakjavításban. Meg is beszéltük, hogy fontos volt a kezdet, az alapok letétele. Onnantól már csak a helyes irányt kellett tartani. Tudom, hogy sok Betti van, aki olvassa a soraimat, talán ők is kedvet kapnak a változtatáshoz.

 

Nagy Sándor  edző